A Hévíz elnevezés elsőként egy 1328. március 28-án kelt oklevélben fordul elő, amelyben a veszprémi káptalan beiktatja Magyar Pál gimesi várnagyot Szentandrás – páh nevű birtokába. A birtok határainak leírásánál említették meg a közönségesen hévíznek mondott helyet is (”ad locum vulgariter heuvyz dictum”). A hévíz név a nyelvészek szerint ”folyó, meleg forrást” jelent, s ilyen értelemben használták ezt a kifejezést a középkorban is.

A XVIII. század folyamán a hévízi tó kiemelkedett az ismeretlenségből, s a század végén megszületett Hévízfürdő. 1731-ben Bél Mátyás, a korabeli Magyarország egyik legismertebb polihisztora járt a környéken, s leírásában aránylag részletesen beszámolt élményeiről. A hévízi forrástó vizének első tudományos elemzését és ismertetését Szláby Ferenc, Zala megye tiszti főorvosa és fizikusa végezte el 1769-ben. A század vége felé a hévízi tavat már egyes térképeken is feltüntették.

Hévíz története

1898-ban Lovassy Sándor keszthelyi gazdasági akadémiai tanárnak köszönhetően indiai tavirózsák kerültek a tóba. A virágok ma is látványosságai Hévíznek, mely a város jelképévé vált (A gyógyvizű tó különlegessége, hogy egész Közép-Európában egyedül itt virágzanak a szabadban a melegvízi tündérrózsák).
A hévízi tó fejlődésének jelentős lendületet adott, hogy 1905-ben 35 évre Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros vette bérbe a Festetics uradalomtól. A fürdő életében jelentős változások történtek: 1909-re elkészült a “Kurszalon”, új fürdőházak épültek, 1907-ben alakult ki a kéttornyos, jellegzetes fürdőbejárat. Ez időben készült el a Hévíz Szanatórium és Gyógyszálloda. Hévíz az ország legjelentősebb gyógyfürdőjévé 1911-től vált, hihetetlen szálloda- és üdülőépítési program kezdődött.