A Hévízi-gyógytó 4,44 ha kiterjedésével és az őt körülvevő 50 ha területű véderdővel Európa legnagyobb gyógyító erejű, melegvizes tava.

Ez a tó különleges képződmény, hiszen ellentétben a többi melegvizes tóval, melyek általában vulkanikus eredetű helyeken, agyag- vagy sziklatalajban vannak, a Hévízi-tó tőzegmedrű forrástó.
Hévízi-tó
Hévíz a Balaton északnyugati csücskénél fekszik. A település az egyik legismertebb magyarországi fürdőzőhely. Itt terül el a világ legnagyobb melegvizű, biológiailag aktív, természetes forrástava, mely testet és lelket egyaránt felüdít.
♦ Téli élmények ♦
Az ernyedt, lebegő érzés a vízben, a ringatózó lótuszok és a fák zöldellő lombkoronája nyugtatja az idegrendszert, s együttesen a gyógyulás pszichikai elemét jelentik. Télen a kicsapódó gőzből párasapka képződik a tó felszínén, ami gátolja a víz lehűlését, ugyanakkor egy természetes inhalatorium alakul ki. amelynek 4,5 hektáros felszíne csábítóan gőzölög a fagyos téli tájban.
Kihagyhatatlan élmény a tó télen is, meleg vizében ellazulva párafüggönyön át szemlélni a behavazott tájat. A tó biológiai stabilitását a víz évek óta változatlan hõfoka igazolja, amely a leghidegebb téli napokban sem csökken 22-23 °C alá. A Hévízi-tó egyedülálló természetvédelmi területen fekszik, ahol a tavat körülölelõ erdõ szélvédettséget biztosít. A víz folyamatos párolgása tisztítja a levegõt, a fürdõzõk számára por- és allergénszegény környezetben való pihenést tesz lehetõvé, így szolgálva a munkában megfáradt ember teljes testi és lelki felüdülését.
♦ A világon egyedülálló Hévízi-tó eredete, forrásbarlangja ♦
A hévízi tó eredete azokra az időkre nyúlik vissza, amikor a Balaton környéki bazalthegyek és a Balaton is megszületett. A Pannon-időszak végén ugyanis vulkánok törték meg a Dunántúl arculatát A víz csodás hatását már őseink is ismerték. A vulkáni utóműködések első jele volt a hőforrások, így az Őshévíz feltörése. Az Új-Zélandi tó, amelyik valóban nagyobb mint a hévízi tó, melegebb a vize, mégsem összehasonlítható a hévízi tóval. A különbség a két tó között az, hogy az Új-Zélandon található tóban nem lehet fürödni és nem használható gyógyászati célokra.
Hévízi-tó A Hévízi tó természetvédelmi területen fekszik. A tavat körülvevő lápok, forrásbarlang és a tó is védett természeti ritkaság.
A Hévízi-tó hőmérséklete a föld mélyéből előtörő hideg és meleg forrásvizek keveredésének eredménye. Ez a kevert meleg víz táplálja a tavat. A 4,4 ha vízfelületû tó gazdag ásványanyag tartalmú forrása 38 méter mélyen található barlangban fakad, ahol több tízezer éves meleg és hideg karsztvizek keverednek egymással. A tó vízhozama 410 l/mp. A közel 127 000 m3-nyi vízkészlet 3,5 nap alatt teljesen kicserélődik, így érthető, hogy miért annyira tiszta a víz az év bármely időszakában. Hõmérséklete télen sem csökken 22 °C alá, nyáron eléri a 38 °C-ot is.

A tó felszíne ovális alakú. Északról két vízfolyás torkoll a tóba, délen a 10-12 méter széles Hévízi-csatorna vezeti le a tó vizét a Zala folyóba és onnan a Balatonba. A tó keresztmetszete a dél felé elhajló tölcsér képét mutatja, amely a forrásánál a legmélyebb (38 m). A víz a tó szintje alatt mintegy 40 méter mélységben lévő forrásbarlangból származik, ide 93%-ban meleg (41 °C hőmérsékletű) és 7%-ban hideg (26 °C) víz lép be. Bár a tó vizének eredete már az ókoriakat is foglalkoztatta, a 48 méter mélyen lévő forrást több évtizednyi próbálkozás után csak 1975-ben sikerült először megközelíteni és pontosan felmérni.
A hévízi tó különlegessége, hogy nem nevezhető állóvíznek. Különlegességét növeli még az a páratlan természeti látvány, ami az odalátogatót fogadja: a park közepén elhelyezkedő csillogó víz, a vízfelszínt borító páraréteg és az indiai vörös tündérrózsa, amely az egész tóban mindenhol fellelhető. A tó körüli lombhullató mocsárciprus fasorok, amelyek az egyediségét fokozzák.

♦ Gyógyhatások ♦
A gyógyforrás hét méter vastag tõzegbõl tör a felszínre, kioldva belõle az értékes vegyületeket. A tõzegalapú hévízi iszap, akárcsak a gyógytó, a maga nemében páratlan a világon. Hatása hasonló a gyógyvízéhez, de annál jóval intenzívebb. Rádiumos hatása csillapítja a fájdalmat, nyugtatja az idegrendszert, serkenti a sejtregenerálódást és az anyagcserét. Nyomelemeinek hatására a bõr bársonyos lesz, a többhetes kúra alatt normalizálódik a faggyúelválasztás, sõt a bioritmus is.
A tavat tápláló forrás a vizet állandó mozgásban tartja. A mélyből feltörő víz állandó körforgást végez. A különböző irányú áramlások a víz állandó összetételét, kicserélodését, és az iszap könnyű részeit is állandó körforgásban tartják. Ez az állandó kavargás, az alulról felfelé irányuló erőteljes nyomás a tóban fürdőzőnek könnyed, lebegő érzést kölcsönöz. Az egyenletes és állandó vízáramlás
Hévíz – Gyógytójótékony hatással van a szervezetre, mert a fürdőzőket állandó, enyhe masszázsban részesíti. A tó vize gáznemű anyagokban gazdag: kénhidrogént, szénsavat, metánt és rádiumgázokat tartalmaz. A vízbőséges gáztartalmát fürdőzés közben az ember önmagán észleli, mert bőrén sűrűn “rakódnak le” az apró gázbuborékok. A képződő gázbuborékok a bőr ingerlésén keresztül az egész idegrendszer működését befolyásolják. A gázok a bőrön át felszívódva közvetlen kémiai hatást fejtenek ki. A kis mennyiségben szervezetbe jutó gázoknak életműködést serkentő hatásuk van.

♦ Hévízi gyógyiszap ♦
A hévízi iszap a maga nemében páratlan a világon. A gyógyító iszap (peloid) Hévízen valóságos ágyként béleli ki az egész tó belsejét. A 6-8 m-es tőzeget a feltörő víz forráskrátere fúrja át. Az iszap úgy képződik, hogy a forrás áramló vize a tozegtelepből finom részecskéket szakít le, s ezeket a maga vulkanikus iszapjával keverve, részint magában a tóban, részint a vízlevezető Hévíz-csatornában lerakja. Az iszapot tehát eredete alapján vulkanikus (fango = forrásüledék), és lápos (moor) iszapra oszthatjuk.
A tófenék sajátos, valójában egyedülálló lápos, iszapos anyagát, a tó iszapját a nép régen “hévízi korpának” nevezte el. A “hévízi korpa” igen előkelő helyet foglalt el a gyógyiszapok között, részben összetételénél, részben radioaktivitásánál fogva. A hévízi iszap voltaképpen átmenet a tőzegek és a vulkanikus forrásiszapok között, tehát un. kevert iszap.
Sokan, akik még nem ismerik a Hévízi-tó sajátosságát, a vízben lebegő “korpát” meglátva arra gondolnak, hogy a víz nem lehet egészen tiszta. Ez tévedés. A “korpa” nem szenny a vízben, hanem a gyógyhatás egyik hordozója. A tó felszínén állandóan találhatók ilyen iszapfoszlányok, melyeknek szétmorzsolásakor gáz válik ki, az iszap pedig újra a mélybe
Hévízi iszap süllyed. A “korpa” szerkezetileg finom, könnyű, mint az elégetett fa hamuja. Hirtelen légnyomáscsökkenés idején sokszor a tó teljes felszínét elborítja ez az iszapfoszlány. Ilyenkor mondják, hogy “esőt jelez a tó”.
A hévízi gyógyiszap rádiumos hatása a fájdalomcsillapító sugárzásával a szervezet mélyére hatva elősegíti és növeli az anyagcserét, élénkíti a mirigyműködését, megnyugtatja az idegrendszert és a sejtműködést a gyógyulás irányába befolyásolja. A hévízi lápos iszap radontartalma az ország minden iszapja közül a legnagyobb. A tó egyetlen természetes iszapfürdőnek tekinthető. A Lótusz-öböl vastag fenékiszapja – mint taposófürdő – az alsó végtagok vénás betegségeinek és izületi deformitásainak kezelésében fontos.

♦ A Hévízi-tó növény- és állatvilága ♦
Ha növény, akkor a piros virágú tündérrózsa, ha madár, akkor a kis vöcsök jut eszünkbe a Hévízi-tóról.

A tó legszebb növénye – a tündérrózsa – Hévíz szimbóluma lett, s bekerült a város címerébe és zászlajába is. Az indiai és egyiptomi színes tündérrózsákat 1898-ban honosították meg a tóban.
Lovassy Sándor, a keszthelyi gazdasági tanintézet tanára 1898-ban kísérletezni kezdett az Indiából és Afrikából behozott “lótuszok” meghonosításával. Néhány év múlva egész Közép-Európában egyedül itt virágoztak a szabadban a melegvízi tündérrózsák.
Hévíz – TavirózsaEgy, a rózsaszínű Indiai vörös tündérrózsa honosodott meg. Az őshonos fehér tündérrózsa inkább a lefolyócsatornában fordul elő. A szigorúan védett növények virágzása már nyár elején elkezdődik, s egészen november végéig eltart. A tündérrózsa levelei a tó párolgását fékezik, a fenéken szertekúszó indák pedig a rádiumos gyógyiszapot védik.

A tóban gyakran látható a kis vöcsök néhány példánya. Félénk madárnak
Hévízi tószámít, ha megijed, akkor a víz alá bukva menekül. 30-60 másodpercig is kibírja a víz alatt. Elsősorban kisebb halakkal, kétéltűekekkel táplálkozik, de étrendjét növényi részekkel is egészíti. Táplálékát a víz alá bukva szerzi meg.
Régóta élnek kis vöcsök családok a Hévízi-tóban, egész évben gyakran lehet találkozni a tavon egymás után „libasorban” úszó vöcsök családokkal.